Biológiai szúnyoggyérítés gyakorlati módszerei

A biológiai módszert alkalmazó védekezés a csípőszúnyog lárvák ellen történik, azok tenyészőhelyein. A BTI toxinját a tenyészőhely vizébe juttatják, ahol azt a lárvák elfogyasztják. A toxin a lárvák bélcsatornáját károsítja, pusztulásukat okozza. 

Az idős lárvák (L4) már nem táplálkoznak, ezért ellenük a biológiai gyérítés nem hatásos. Ez utóbbi miatt különösen fontos a biológiai kezelések pontos időzítése.

A biológiai szerek folyadékos, vagy granulátum-felületre felvitt formában kerülnek kijuttatásra, légi, vagy földi módszerrel. Légi módszerről beszélünk akkor, amikor az adott szer kijuttatása repülőgéppel, földi módszerről (ennél főképp a folyadékos kezelés jellemző) amikor az derékmagasságban, emberi munkával, háti permetezővel, vagy magas nyomású berendezéssel történik. Az alkalmazott dózis folyadékos készítménynél 0,25–2,5 l/ha, granulátum esetében 2,5–15 kg/ha. Lombfedettség, vagy dúsabb növényzet esetén a granulátum-formula használata javasolt.

Ismertek ház körüli vizek gyérítését szolgáló tablettás készítmények is, ezek közül azonban napjainkban inkább a kémiai hatóanyagúak elérhetők – ezek használatát, egyéb környezetvédelmi okokból, nem javasoljuk. Nagyon egyszerű módszerrel védekezhetünk a ház körüli vizekben fejlődő szúnyogok ellen: a nem szükséges vízgyülemeket szüntessük meg, a víztároló edények tetejét szúnyoghálóval fedjük le.

LÉGI KIJUTTATÁSSAL FOLYADÉK

LÉGI KIJUTTATÁSSAL GRANULÁTUM

FÖLDI KIJUTTATÁSSAL FOLYADÉK

KERTBEN  BTI TABLETTA HASZNÁLATA JAVASOLT

Az oldal megosztása