Itthon miért nem teljes mértékben biológiai módszerekkel gyérítjük a szúnyogokat? 

2021. február 20. Mit tapasztalunk Magyarországon szakértői szemmel?

Minden híresztelés ellenére a biológiai gyérítésre való teljes áttérést nem szándék, tudás, vagy ismeretbeli hiány hátráltatja.

Ellenben:

(1) Hazánk jelentős szúnyog-tenyészőhelyei komoly részben védett természeti területen találhatók. Védett természeti területeken az illetékes hatóság általában a biológiai gyérítést sem engedélyezi (vagy csak részlegesen).

(2) Erdőterületeken a mikrotenyészőhelyek (apróbb-nagyobb pocsolyák, rejtett vízállások, pl. fatörzsekben) feltérképezhetetlen hálózata található, melynek biológiai kezelése megvalósíthatatlan.

(3) Folyóvizeink mentén a legjobb és leggyakrabban elöntött tenyészőhelyek (locsolásövi pocsolyák) minimális távolságban vannak az élővíztől (azzal szinte érintkeznek). Az élővizekhez térben ennyire közel eső területek biológiai kezelése nem javasolt.

(4) A szúnyogártalom szempontból kiemelten jelentős tenyészőhelyek nagyon nagy része a csípőszúnyog lárvák fejlődésekor lombfedett. Ezek repülőgépes légi kezelési lehetősége is erősen korlátozott (a granulátumos kiszerelés is nehezen jut át a lombozaton), de földi kijuttatási módszerekkel egyáltalán nem elérhetők. Kétéltű járművek és kvadok gyérítés során történő „bevetése” vízborításos élőhelyeken azok maradandó károsodásával jár – ráadásul számos esetben a természetvédelmi törvénybe ütközik. Nem valós alternatíva tehát az sem.

Az oldal megosztása