A szúnyoggyérítés természetvédelmi vonatkozásai

Az embert támadó csípőszúnyogfajok tenyészőhelyei zömmel nem települési belterületeken, hanem természetes és természetközeli élőhelyeken találhatók. A természetes és természetközeli élőhelyek túlnyomó többsége pedig természetvédelmi védettséget élvez, területükön általában a biológiai gyérítés nem kap engedélyt (esetleg részlegest).

Elsősorban a kémiai gyérítések esetében vetődik fel a kérdés, hogy milyen hatással van a szúnyoggyérítés környezetünkre, annak biológiai egyenesúlyára. 

Első kérdésként el kell dönteni, hogy a többségi lakóközösség, vagy turisztikai indokoltság milyen mértékben teszi szükségessé a csípőszúnyogok elleni védekezést. Ha erre a kérdésre egyértelmű válaszunk van és az a védekezés irányába hat, akkor fő szabály szerint nézzük meg a biológiai szúnyoggyérítés megvalósításának lehetőségét az adott településeken, illetve térségében.

Érdemes a pozitív döntés esetében rögtön meggyőződni arról, hogy településünk és közvetlen környezete, milyen egyéb "védelem" alá esik.

Előfordulhat, hogy ilyen helyzetben olyan védelemmel határolt területi egységeket találunk ami a szúnyoggyérítés biológiai módszerét ellehetetlenítik, azaz nem kapunk hatósági engedélyt az általunk környezetbarátnak vélt biológiai védekezés megvalósítására.

Példát is mutatva lássuk, hogy alakulna a Szigetköz egy mintaterületén a védekezésre engedélyezett terület a mai napon. 

1. kép a szükséges védekezésben részesítendő terület

2. kép Országosan védett terület

3. kép Natuta 2000 SAC védett terület

4. kép Natura 2000 SPA védet terület

Látható, hogy a szúnyogártalom szempontjából védelembe részesítendő terület töredéke kezelhető a valóságban, ami megkérdőjelezi a biológiai védekezés létjogosultságát a mai engedélyek szerint.

Az oldal megosztása