Drónhasználat szúnyogok tenyészőhelyeinek térképezéséhez

2021. május 13. Mit tapasztalunk Magyarországon szakértői szemmel?

Munkacsoportunk évtizedek óta kutatja a különféle vizsgálati módszerek és eszközök adaptálásának lehetőségeit a szúnyoggyérítéseket megalapozó lárvatenyészőhely-térképezési munkák megvalósításához. Fő célunk az, hogy a legmodernebb technikai eszközöket felhasználva, minél gyorsabban, a lehető legpontosabb eredményeket kapjuk. Ennek keretében végeztük el (korábban a klasszikus élőhely-térképezés, illetve felszínelemzés eredményeit, tapasztalatait felhasználva) a tenyészőhely-térképezés legújabb módszereinek kifejlesztését.

A kutatási eredményeinket hazai és nemzetközi publikációkban közzé tettük, mely jelentős pozitív visszhangot kapott (Csípőszúnyog lárva-tenyészőhelyek térképezése predikciós térinformatikai módszerekkel; The capabilities and confines of GIS technology in the mapping of the mosquito breeding sites of the base revelation in a background pattern).

Ma már a biológiai szúnyoggyérítés előkészítéséhez kapcsolódó tenyészőhely-térképezések 95,7 %-át ezekkel a módszerekkel végzik hazánkban.

A fenti eredmények továbbfejlesztése céljából kezdtük meg néhány éve, a Debreceni Egyetem szakembereivel együttműködésben, a drónokkal történő légifényképezés tenyészőhely-térképezésekhez való használhatóságának vizsgálatát. A különböző térinformatikai állományok alkalmazásának költség-haszon elemzése során arra jutottunk, hogy a biológiai gyérítések célterületeinek meghatározásához a távérzékelési adatok vegyes használata a leginkább költséghatékony: az ingyenesen elérhető, ~0,5 m/pixel felbontású állományok jól használhatók a gyepes élőhelyek dominálta területeken, de a fás vegetációval fedett területeken egyedi drónrepüléses felvételek készítése szükséges – lombmentes, lehetőleg tél végi időszakban (15 cm/pixel felbontással, multispektrális technikával).

A vizsgálatok során megállapítottuk azt is, hogy sok esetben az egyedi drónrepülés sem képes – még a legjobb felbontás használata mellett sem – kellően részletes képet adni olyan, a humán ártalom kialakulásában komoly szerepet játszó vízállások potenciális helyeiről, mint például az időszakos ártéri tenyészőhelyek. Az apróbb-nagyobb méretű uszadék-ágakból álló „élőhely-szövet” gyakran lombmentes állapotban is rejtve tartja a tenyészőhely-foltokat. Ez utóbbi komoly aggályokat vet fel a biológiai lárvairtószer ártéri tenyészővizekbe juttatását illetően is.

Az oldal megosztása