Az évtizedek tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a nagy kánikulák idején jelentősen csökkenhet a csípőszúnyogok egyedszáma, de ez önmagában még nem jelent megoldást a „szúnyogkérdésre”. Ennek okai elsősorban a szúnyoglárvák életterének, a lárvatenyészőhelyek rendkívül változatos elhelyezkedésében és méretében keresendők. A nagy kiterjedésű, térképeken jól jelölhető, légi vagy földi úton kezelhető tenyészőhelyek, - mint például az idei évben a Tisza vonalában az áradást követően kialakultak - eredményesen gyéríthetők biológiai úton, folyadék vagy granulátum formulájú BTI (Bacillus thuringiensis var. israelensis) készítménnyel, kombinált légi és földi kijuttatással. Mindezek ellenére az áradás levonulását követő időszakban is jelentős volt a szúnyogártalom a fenti térségben is.
Ennek több oka is lehet (azon túl, hogy számos tenyészőhely nem kezelhető – pl. természetvédelmi területen való fekvése miatt, illetve, hogy a kirepült szúnyogok 4-6 hétig élnek).
Az egyik ilyen feltételezhető ok az, hogy tenyészőhelyek kiszáradását követően a csapadékhullások milliószámra hoztak létre, sokszor tenyérnyi, vízállásokat, úgynevezett mikrotenyészőhelyeket, melyek pótolják az elhulló csípőszúnyog állományokat (egy-egy ilyen kis foltból ugyanis több száz szúnyog kel szárnyra). Fejlődésük sebessége ezen körülményekhez adaptálódott: mire akárcsak néhányat észreveszünk a minipocsolyákból, számos további már kiszáradt, de még előtte jónéhány szúnyog már befejezte lárvaéletét és kirepült belőlük. Nem kell sokat magyarázni, hogy ezen apró foltok biológiai úton történő megkeresése, kezelése megvalósíthatatlan.
A másik kiváltó ok a kertekben, udvarokban előforduló technikai tenyészőhelyek tömege a lakott területeken. Ezek megközelítése és biológiai úton történő (BTI-vel) kezelése szintén nehézkes, vagy inkább lehetetlen. Ebben az esetben nagy szerepe van az ingatlanok tulajdonosainak, akik kellő körültekintéssel és odafigyeléssel ezeket a kis kiterjedésű, de állandóvá váló tenyészőhelyeket megszüntethetik, ezzel is csökkentve az inváziót.
Meg kell jegyezni, hogy ezek a tenyészőhelyek az nyári időszak időjárási viszonyaitól függetlenül is jelentős ártalom forrásai lehetnek – főképp az inváziós fajok, mostanra általánossá vált, megtelepedése miatt.
2022.07.05. szakértői csoport
Az oldal megosztása